Pontosan egy héttel az előző rendrakási kísérletünk után megújult erővel vetettük bele magunkat a munkálatok folytatásába. Szép számmal megszaporodott a csapat. Mostmár elegen lettünk volna egy kispályás focimeccsre, talán. Bár a képeken talán nem látszik, de irtózatos hideg volt. Látszódott a lehelet a levegőben. Én sajnos csak pár órán keresztül tudtam segédkezni (lézengeni) a házban, így sok eseményről lemaradtam, de azt tudom, hogy a fiúk hősiesen kitakarították és szépen kifestették a spejzot, lemosták a bútorokat, a csempéket.
Zoli a szétszerelt pultot mossa. A kép a nappaliban készült, nem egy asztalos műhelyben.
Zorka felkapott egy spejzajtót
Az a hát Tamáskáé. Ő a szaniterekkel, és a szekrények, polcok, csempék lepucolásával volt elfoglalva.
Petja vakol
A látszat csal. Ez tényleg egy szagelszívó.
A jól megérdemelt ebédszünet.
A csapat legtündéribb tagja
Zorka felkapott egy spejzajtót
Az a hát Tamáskáé. Ő a szaniterekkel, és a szekrények, polcok, csempék lepucolásával volt elfoglalva.
Petja az előszobát és a bejárati ajtót tette rendbe, mi pedig Timivel, mosómacik módjára a szagelszívót próbáltuk meg zsírmentesíteni. Meleg víz híján elég küzdelmes feladat volt, de később sikerült szereznünk egy vödörnyit. Az ember tanulja meg értékelni az egyszerű dolgokat. Húsvétkor minden lány jobban szereti a meleg vizet.
Petja vakol
A látszat csal. Ez tényleg egy szagelszívó.
A jól megérdemelt ebédszünet.
Külön köszönet jár Petja papájának azért, mert megszerelte a lámpákat és a kapcsolókat, Katinak a lelki támogatásért és pár fotóért, Csóka Pistának a melegvízért, továbbá a sok kedves látogatónak a bíztató szavakért.
A ház körül még mindig sok a teendő, de már szépen lassan haladunk.
A ház körül még mindig sok a teendő, de már szépen lassan haladunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése